A gyerekünket is Xadónak nevezzük el…

Két dolog van az életemben, amit feltétel nélkül szeretek: az egyik a motorom, a másik pedig a reggeli kávém. Még a barátnőmet, Gizi sem szeretem olyan tiszta szívvel, mint József Attila az ő Flóráját – legalábbis a reggeli kávém nélkül még csak hozzá sem szólok szegénykéhez.

Ugyanakkor az utóbbi időben sokat javult a kapcsolatunk, mert megértette a másik szerelmemet, a motorozást. Az apukája autószerelő, és amikor optimalizálni akartam a motorom állapotát, Gizi a kedvemért megkérdezte, mit lehetne tenni ugyan az ügy érdekében. Gizi apukája, Burgundi bácsi azt mondta, hogy ez egy kardinális kérdés, és kicsit még le is torkollt, hogy eddig nem foglalkoztam vele. Rögtön a Xado olajadalékot ajánlotta, amely revitalizálja az alkatrészeket. Ez egy csodaszer, amely nem külön, új réteget növeszt a fém felületére, hanem egyszerűen beleépül az anyagba, eggyé válik vele és átformálja a szerkezetét. Gizi, amikor az apukája elmagyarázta nekem a Xado mechanizmusát, rögtön rávágta, kissé pironkodva és meghatódva, még az elhangzottak hatása alatt, hogy ő is valami ilyesmit szeretne jelenteni az én életemben.

Mindenesetre megrendeltem az olajwebshop.hu oldaláról a Xado-t, hogy legyen valami jó is a napomban. Gizi közben végig dörgölőzött hozzám, ráztam volna le magamról, mondogattam neki, hogy ne legyen már olyan, mint egy kutya, az agyamra megy, itt liheg a nyakamba meg himbálja magát, hát kinek kell ez. Sírt meg rítt, hogy a Xado olajadalékot jobban szeretem nála, pedig a flakon korántsem olyan formás, mint ő, a tapintása sem olyan puha, de hát a Gizi ugyebár nem jó a motorra, legalábbis ebben az értelemben nem.

Mindenesetre megérkezett a csodaszer, én meg bekentem vele a mocit, és egyszerűen elképesztő volt az eredmény, amit elértem vele. Azt hittem, nem hiszek a szememnek, amikor láttam, milyen gond nélkül megy a jármű, nem volt hangja se egyáltalán, csak úgy tarolt, száguldott az utakon. Láttam is, hogy hogyan néznek rám a leányok a fogadó ajtajából… Kacsintgattam rám, mintha nem várná őket otthon senki, holott pontosan tudtam, hogy a Pista menyecskéje bámul engem olyan cudarul. Fogtam a motort, és elrobogtam vele a faluvégi kurta kocsmáig, aztán vissza, megtéve ezt az utat ezerszeres ismétlésben, annyira élveztem, hogy öncélúan ülhetek a kis motorkerékpárt meglovagolni.

Amikor aztán hazaértem, izzadtan, hosszasan dicsértem a Xado termékét Gizinek, aki féltékeny, lapos pillantásokkal hallgatta végig az áradozást. Még az apukáját is fölhívtam sebtében, hogy eldicsekedjem neki, milyen jó terméket ajánlott, meg persze hogy hálát adjak a kedélyes tanácsért.

Így teltek a napjaink, nekem és a motornak: boldogok voltunk együtt, hála a Xadónak. Aztán egy nap, amikor Gizi hántotta le rólam metszőollóval a rám ragadt, izzadt ruháimat, valami melegséget éreztem. Azt éreztem, hogy Gizi az egyetlen ember, ez a nyafogós, túl hangos némber, aki tényleg törődik velem. Aki annak ellenére is gondoskodik rólam, hogy folyton csúnyaságokat vágok a fejéhez, és annak ellenére is, hogy nyílt titok a faluban, hogy a fogadós lányát csókolgatom kedd éjszakánként… Úgy éreztem, meg kell ölelnem ezt a nagy, hájas asszonyi testet, magamhoz húztam, édesgettem kicsit, becéztem a súlyfeleslegét, és közben elhatalmasodott rajtam a szeretet érzése. Úgy gondoltam, ezt is a Xadónak köszönhetem, a jó motorozások során sikerült kiszellőztetnem a fejem, és rájönnöm az élet valódi igazságaira. Szakítottam a fogadós lányával, és azóta sokkal jobban megbecsülöm a Gizit, aki már a második gyermekünket hordja a szíve alatt – akit, már el is döntöttük, Xadónak fogunk elnevezni.