Egy szerencsés véletlen

Az utóbbi időben egyre többet kávézok. Régen sose ittam, nem is értettem igazán, hogy az emberiség egy nagy része hogyan kattanhat rá erre az italra. Az ízét sem szerettem, illetve az élettani hatásai miatt sem éreztem szükségét a fogyasztásának.

Egyszer aztán egy barátommal megnéztem a „Kávé és cigaretta” című filmet, ami nagyon tetszett és meghozta a kedvemet, hogy elmenjünk és elfogyasszunk kettesben egy kávét valahol. A film teljesen beszippantott, onnantól kezdve egyre több ismerősömmel beszéltem meg találkozókat kávézókban, hogy igyunk egy feketét. Szerencsére a dohányzás részét elhagytuk, egyszerre két káros szenvedélyre is rászokni egy film miatt elég erős lett volna. Filmszereplőnek éreztem magam. Azzal, hogy ott beszélgetek egy barátommal egy kávé felett, elhittem, hogy akár szereplője is lehetek egy kultikus filmnek. Ez volt ugyanis a szívem mélyén a két vágyam egyike: a motorozás mellett filmben szerepelni. A motorozás régi szenvedély, gyerekkoromban láttam egy bőrdzsekis fiút, aki az utcánkban lakott és motorral járt. Nagyon szerettem volna a bőrébe bújni. Így amikor 16 éves lettem és megszereztem a motorra a jogsit, első dolgom volt egy motoros bőrdzsekit venni az összespórolt zsebpénzemből. Egy igazi motoros bőrdzsekit. Emlékszem, Shoxnak hívták a boltot, ahol megvettem. Kamasz srácként mentem be a boltba, de egy menő felnőttként léptem ki onnan. Legalábbis így éreztem.

Egyszer aztán egy véletlen folytán összekapcsolódott mindhárom szenvedélyem. Szép tavaszi idő volt, amikor motorozás után beültem egy kávézóba. A motoros kabátomat szándékosan nem vettem le, szeretek így bemenni mindenhová. A sisak a karomon, a kabátomon a zipzár lehúzva, így sokkal magabiztosabbnak érzem magam, mint bármilyen más öltözékben. Épp kikérem a magam fekete levesét, amikor egy férfi lép az asztalomhoz. Bemutatkozik, majd elmondja, hogy filmrendező és éppen statisztákat keres legújabb filmjéhez. A vér is meghűlt bennem, nem akartam elhinni, hogy ez velem történik: a kedvenc italomra várok a kedvenc ruhámban, ami a hobbimat szimbolizálja, erre egy ember megkérdezi, hogy lenne-e kedvem egy filmben szerepelni. Kicsit letaglózott a kérdése, de természetesen igennel feleltem. Azt mondta, hogy egy motoros bandáról készülne a film, és azt látja rajtam, hogy beleillenék egy ilyen csoportba.

A kezdeti sokk után lelkendezve mesélem neki, hogy mit jelent számomra a motorozás, illetve mennyire sokat jelentene nekem egy filmben való szereplés. Elmondta a rendező, hogy nagyon szeret az utcán járva statisztákat keresni, hiszen itt a legőszintébb, legtermészetesebb reakciókat, érzéseket tudja mindenki arcáról leolvasni. Elmondta, hogy üvöltött a testbeszédemről a motoros életérzés. Nagyon boldognak és büszkének éreztem magam ennek hallatán. Elérhetőséget cseréltünk, megállapodtunk, hogy hamarosan keresni fog. Alig bírom kivárni.