Egy molett divat webáruház mentett meg

Nem hiszem el, hogy én mindig a kedvenc ruháimat teszem tönkre. De mindig a kedvenceimet. Már ezerszer megtörtént, hogy épp akkor, amikor a kedvenc ruhámban voltam, legyen szó egy jó felsőről, vagy csinos nadrágról, egy szép cipőről, bármiről, valami baleset történt velem. De komolyan. Ha van egy olyan ruhadarabom, amit éppen aktuálisan a legjobban szeretek, és szívem szerint folyton csak azt viselném és semmi mást, akkor száz százalék, hogy valahogy elpusztítom. Igen. Ez a jó szó, elpusztítom.

Már kiskoromban is megtörtént, erre ugyan nem emlékszem, csak szüleim mesélték, hogy amikor volt egy nagyon csinos nyári ruhám, amit nagyon szerettem, teljesen szétszaggattam, ahogy át akartam mászni a kerítésen. Egy része beakadt, és ahogy lemásztam, teljesen szétszakadt. Szerencsére erről nincsenek emlékeim, de mindenesetre jelentős mozzanata ez a későbbi életemnek, ugyanis ezután is rendszeresen tönkretettem mindent.

Volt egy nagyon jó cipőm, még fiatalabb koromban, amikor rendszeresen sportoltunk még a barátnőimmel. Alig volt szerintem egy hetes, amikor egy röpi meccs után átmentünk a barátnőmhöz, aki szólt, hogy ne hagyjam az előszobában, mert a kutya mindent megrágcsál. Én azonban persze ott felejtettem totál véletlenül, és mire visszaértünk, már óriási lyukakat harapott bele, és szinte teljesen átfaragta egy papuccsá. Szó ami szó, elég szellős lett benne a lábam, amikor a könnyeimmel küszködve mentem bennük haza. Jó persze, mondhatnátok, hogy ezt nem én tettem tönkre, de akkor is, én hagytam ott, annak ellenére, hogy a barátnőm még figyelmeztetett is, mert mondta, hogy már a tesójáét is megrágcsálta a kiskutya. Szóval hibás voltam, be kell látni. Emlékszem, még a szüleim is leszidtak, amikor hazaértem, mert lehettem vagy tizenöt éves akkoriban.

De megtörtént az is egy nyaralás alkalmával, hogy amikor a spanyolországi nagy melegekben egy kirándulás alkalmával épp úgy döntöttem, megpihenek a járdaszegélyen, felállva éreztem csak meg, hogy valami nagyon nyúlékony, ragadós anyag rántana vissza. Bizony. A hatalmas hőségben megolvadt a talaj, és sikerült a szurokba beleülnöm. A rövidnadrágom, illetve még a pólóm is mehetett otthon a kukába, mert hadd ne kelljen mondanom nektek, hogy a szurok nem jön ki egykönnyen a ruhádból. Olyannyira nem könnyen, hogy egyáltalán nem jön ki. Hát ez van. Persze azt se kelljen mondanom, hogy akkoriban az volt a kedvenc nadrágom.

Legutóbb pedig, mikor épp hosszú idő után újra egy randira mentem, egy nagyon jó szívbarát kávézóba ültünk be Istivel, akiért már nagyon régóta odavagyok. És már elég régóta jártunk is össze néha kávézgatni, mint barátok, ugyanis mindketten imádjuk a koffeint. Csakhogy ez az alkalom már randi volt, nem csak sima kávézgatás, ugyanis legutóbb egy este eldurrant egy csók is. Szóval ide már a legjobb ruhám vettem fel, és iszonyatosan izgulva mentem. Ki is kértük a kávéinkat, én egy jó kis capuccinot, ő meg már nem is tudom pontosan mit. Talán flat whiteot? Vagy lattet? Á, kit érdekel! A lényeg az, hogy nagy nehezen sikerült odaegyensúlyoznom az asztalhoz a teli pohár kávét. Le is tettem, majd ahogy leültem, az asztalra könyökölve egy óriásit billent az egész, ugyanis nem voltak egyforma hosszúak a lábai. A kávé meg persze kilöttyent, egyenesen rá a kedvenc ruhámra. Ott még nem is nagyon foglalkoztam vele, de végül otthon hiába tettem be a gépbe, meg öntöttem rá egy csomó folttisztítót – a jóistennek sem jött ki.

Ezúttal azonban legalább annyi szerencsém volt, hogy ezt a ruhát a kedvenc molett divat webáruházamról rendeltem. Így pontosan tudtam, hogy hol lehet egy ugyanilyet beszerezni. Szóval gyorsan fel is mentem a honlapra, és izgatottan végigvágtattam a hatalmas választékon, csak hogy megbizonyosodjam róla, valóban rendelhető-e még. És persze az volt, raktáron volt ebből a fajtából, úgyhogy rendeltem egy pontosan ugyanolyan, ugyanabban a méretben. Na, meg persze rendeltem hozzá még néhány másik terméket is. Ha már lúd, legyen kövér. Vettem egy csinos kardigánt és egy nadrágot is. Szóval most éppen mázlim volt, hogy ilyen ruhadarabról volt szó, amit meg tudtam rendelni ebből a molett divat webáruházról. De általában nem járok ilyen sikerrel.

Már csak azért is megérte, mert Isti többször is megjegyzést tett rá, hogy milyen kár, hogy pont ez a ruha ment tönkre, mert jól állt rajtam. Nagyot fog nézni, ha meglát benne újra.